Bolti ár: 1600 Ft
Kedvezményes ár: 1200Ft

Ízelítő a könyvből



Éjfélt ütött az óra.

Valahol megkondult egy lélekharang.

A felhők közül feltűnő telehold láttán felüvöltött a vérfarkas.

A látóhatár alján lidércfény villant.

Valaki felsikoltott, mert figyelmetlenül léptett le egy nagy sebességgel hazafelé tartó, kivilágítatlan úthenger elé.

Ám!

Mindezekkel mit sem törődve a Pribék Drive 0. szám alatt lakó Dundy família apraja-nagyja már javában horkolt. Fekália néni és Vasvilla bácsi a hitvesi ágyban hevert, és egymást túllicitálva húzta a lóbőrt. A falakra függesztett, minden művészeti értéket nélkülöző, viszont igen olcsón megvásárolható festmények szabályos időközönként megremegtek, amikor az ismétlődő hangorkán végigsöpörte rajtuk a port.

Kicsinyke csemetéjük, Dundy Nudly a gardróbszobában hortyogott, félig fekvő, félig ülő helyzetben. Szép, kövér fejéből kikandikáló nagy, recés meg nyálas nyelve belelógott a kamrából zsákmányolt lekvárosbödönbe.

Dundy Nudly álmában időnként felnyögött picit, nyelve kalandozó mozdulatot tett, majd lekvárhoz jutván, faló, szürcsölgető hanghatás kíséretében elégedett sóhajjal nyeldekelt egyet-

kettőt. Ő is ugyanúgy horkolt, mint ősei, ám mivel hálóhelye igencsak közel esett a Heri Kókler nevű kiváló varázslópalánta szerény hajlékául szolgáló, bár kissé szűknek ható, alig száztíz négyzetméteres remetelakhoz, a zajhatás erősebbnek hallatszott annál, mint amilyen valójában volt.

Heri az ágyában feküdt, a feje fölött durva szövésű selyempaplan zizegett, amelyet azért húzott a fejére, mert nem akarta, hogy a leckeírás közben keltett zajok, írószereinek csörgése, radírgumijának surrogása, izgatott bélmozgása megzavarja rokonainak édesded pihenését.

Heri jó gyerek volt, nagyon jó.

Mindenki szerette, még az is, aki nem.

Egyik kezében elemlámpát szorongatott, miközben rövidlátó szemét az előtte fekvő könyvre vetette. Megigazította kerek szemüregét, feljebb tolta okuláréját is, hogy jobban lásson, ne csak a ballal.

Heri Kókler nem mindennapi gyerek volt! Utálta a nyári vakációt, sőt, mi több, még ilyenkor is azon törte az agyát, hogy erőnek erejével megírhassa a házi feladatát.

Még akkor is, ha minden kötél szakad!

Nem semmi srác volt ez a fiú, az hétszentség!

A kezében verébtollból kifaragott túlméretezett penna sercegett.

Heri megpiszkálta, hogy ne sercegjen, mert komolyan tartott tőle, hogy az íróeszköz által gerjesztett hangimpulzusok felverik a ház többi lakóját.

Igyekezett a házi feladatára összpontosítani, de nem igen tudott, mert annyira zavarta a horkolás, amit mindenhonan hallott.

Heri megcsóválta a fejét meg a farkát.

– Hogy a nemjóját! – mondotta bosszankodva.

Feltápászkodott, összecsukta az előtte heverő Brunhilda Négercsók szellemi végtermékét képező Középkori vérengzések és egyéb nyalánkságok című alapművet, majd belebújt kutyusfejes mamuszkájába, és elcsoszogott, hogy elhallgattassa a rokonait.

Persze, egyelőre nem örökre, csak egy időre, amíg végre elkészítheti a leckéjét.

Miközben lefelé lépkedett a lépcsőn, azon gondolkodott, hogy mennyire tapintatos gyerek is ő. Hiszen napközben is írhatott volna házi feladatot, ám volt annyira érzékeny és finom lélek, hogy nem akarta megzavarni rokonait a mindennapi élettevékenységük közben. Nem akarta felborítani megszokott napi rutinjukat, nem akarta megváltoztatni megrögzött szokásaikat. Nem akarta kikapcsolni a folyton üvöltő tévét, nem akarta a hűtőszekrénybe zárni izgága és folyton-folyvást rosszban sántikáló, az iskolában drogdílerként máris fényes karrier előtt álló unokatestvérét. Nem akarta a konyhában edényekkel zörgő, állandóan a telefonon csüngő Fekália nénit és a rosszkedvű, folyton negatív megjegyzéseket tévő Vazelin bácsit megkötözni és lecipelni a hideg, dohos pincébe, hogy maradjanak már egy kicsit csendben.

Nem akarta, de sajnos, néha mégis meg kellett tennie.

Néha mindennap.

Heri azonban utálta az erőszakot. Jobban szerette a békét, a rizsfelfújtat és a lekvárostésztát. Nem is beszélve szíve hölgyéről, Hermelinről, aki úgy hiányzott már neki, mint éhezőnek egy korty víz.

Ezért kényszerítette tehát önnönmagát teljes illegalitásba, és határozta el egyszer s mindenkorra, vagyis tegnap, hogy inkább éjszaka dolgozik, mint nappal.

Miközben ezeken a dolgokon járt az agya, hipp-hopp, már meg is érkezett nevelőszülei hálószobájához.

Heri halkan, hogy fel ne ébressze őket, benyitott az ajtón. A horkolás így már tízszer erősebb lett. Lábujjhegyen, lélegzet-

visszafojtva, lüktető halántéki erekkel, torkában dobogó szívvel, ügyelve arra, nehogy zajt csapjon, az ágyukhoz osont. Itt a horkolás már annyira erősen hallatszott, hogy a fájdalomküszöböt elérvén könnyeket csalt Heri Kókler finom arcára. Az ágy mellett külön poharakban, valami gusztustalan lében, két fogsor lubickolt vidáman.

Heri nem habozott.

Pillanatragasztót vett elő a zsebéből. Letekerte a kupakot. Undorral, de tele elszántsággal egy pillanat alatt pillanatragasztotta a fogakat. Az egyiket, a nagyobb méretűnek tűnő, Vasreszelék bácsi tulajdonát képezőt szépen megkenegette, majd teljesen összezárta. A másikat pedig, amennyire csak tudta, ügyesen preparálta. A műfogazat kábé negyvenöt fokos szöget bezárva, félig nyitott állapotba kerülve szavatolta, hogy tulajdonosa soha többé nem tudja összezárni a száját.

A kivételes közelség miatt a horkolás zaja egészen megőrjítette Herit.

Tudta, tennie kell valamit, ha nem akarja, hogy itt süketüljön meg.

Vagy hogy ne tudja ezek miatt a kedves emberek miatt – akik befogadták, etették, itatták, iskoláztatták – megírni a házi feladatát, hogy azután megbüntesse őt a gonoszkodó Cotton professzor, a piszokfajzat.

Hát nem!

Heri elszántan elkiáltotta magát. Erőteljes, mutálás előtt álló, cérnavékony hangja úgy szállt az éjszaka sötétjében, mint a kalitkájából kiszökkenő rab madár, amely a repülés féktelen örömét élvezve a vakító kék égbolton végigkúszó, szélfútta bárárnyfelhők közé veti magát.

– Horkolást abbahagyni!!!

Fekália néni és Vakbéla bácsi felpattantak, vigyázzállásba merevedtek, tekintetüket a mennyezetre függesztették. Még álmukból felkeltve is tudták, mi a házirend, amit Heri alkotott meg nagy műgonddal, és bizony meg is követelte mindenkitől, akit az a kegy ért, hogy vele lakhatott egy fedél alatt. Nevelőszülei álomittas tekintettel méregették hősünket, aki észrevéve a méregetést, ironikusan megkérdezte, hogy centit ne adjon-e esetleg hozzá, hátha úgy jobban megy.

Miután mindketten biztosították arról, hogy megértették jogos panaszát, és nyomorult kis életükre esküdözve megfogadták, hogy soha többé nem fognak horkolni az éjszaka, Heri jóéjszakát kívánva, határozott léptekkel távozott.

Visszafelé menet azonban furcsa, csámcsogó hang ütötte meg a fülét. Olyannyira megütötte, hogy szinte már fájt is neki. Szelíd orcáján kérdő tekintettel megiramodott a gardróbszoba felé, ahol pufók unokatestvére, Dundy Nudly hortyogott, kilógó nyelvével álmában is a lekvárosbödönt nyalogatván.

Heri elnevette magát.

Először arra gondolt, megtréfálja egy kicsit a kis mohó szapienszt.

De még másodszor is erre gondolt.

Heri fogta magát, sarkon fordult és kiment egy helyre, ahonnan hamarosan egy másik befőttesüveggel tért vissza. Az üvegben valami sötét, bizonytalan összetételű massza lötyögött. Késő délután került bele, amikor Vastyúk bácsi igen bőséges termést produkált, az anyagot bedig ebbe a befőttesüvegbe tette, mert úgy gondolta, biztonságos és praktikus hely lesz eme rejtekhely végbéltermékének.

Nem! Még mielőtt talán logikaki úton arra gondolnánk, ki kell jelentenünk, hogy Vakegér bácsi nem székelt mindennap befőttesüvegbe. Csak egészen kivételes alkalmakkor tett ilyet. Kizárólag akkor, amikor az orvos határozottan utasította erre. Varnyú bácsit már hetek óta kínozta valami fránya hasmenés, amit valószínűleg idegi alapon kaphatott, de az is lehet, hogy attól a hashajtótól, amit Heri egyre nagyobb dózisban adagolt a kávéjába.

Orvosa, akihez nemrégiben ment el, alapos kivizsgálást javasolt, mert az többe került és neki így jobban megérte. A gondosan felcédulázott székletminta azért kellett, hogy másnap elemzés alá vessék, és a benne tenyésző mikroorganizmusokat nagyító alatt részletesen feltérképezzék, elemezzék, kitenyésszék.

Ám a sors, és főleg Heri Kókler, aki nagy kópé volt ám, mint ahogy most is látható, másképpen gondolta.

Ügyes mozdulattal két pillanat alatt kicserélte az üvegeket, majd sietve távozott. Közben megállapította, hogy nem csak a zajok lehetnek olykor zavaróak a kifinomodott varázslógyerekek érzékszerveinek, hanem a szagok is.

Amikor Dundy Nudly csámcsogását meghallotta, még ő is megborzongott egy kicsit.

Másnap lett ám a nagy tragédia!

Vatta bácsi ugyanis nem találta a gondosan megalkotott és előre csomagolt székletmintáját.

De Dundy Nudlyt sem találta, aki furcsa hangokat hallatott a vécében. Időnként görcsösen nyögött hozzá, és minduntalan azt a szót ismételgete, hogy broááááfff.

Különös módon, ki tudja miért, Valog bácsi egy rossz szót sem ejtett ki a száján. Csak morgott magában, a feje vöröslött, összezárt fogakkal vicsorgott is egy darabig, de Heri Kókler tudta, hogy az igazán jó minőségű pillanatragasztónak meg kell tudnia birkózni egy ilyen erőhatással.

Fekália néni csak tátott szájjal bámult, szólni ő sem tudott valamiért, csak a nyelve kavillált a szájában okafogyottan, mivel szólamlani ő sem tudott, csak nyögni meg hörögni.

Heri elégedetten letelepedett a tévé elé, hogy többször megnézze kedvenc filmjét, a Harry Potter és a bölcsek köve című alkotást, ami most nagy divat volt az ő korabeli gyerekek között. Valamiért úgy érezte, hogy ez a jópofa kis história igen közel áll hozzá, és az egész akár vele is megtörténhetett volna. Álmodozva, ábrándozva kényelmesen elköltötte a reggelijét, később az ebédjét, majd a vacsoráját.

Egyetlen pillanatra felpillantott azért, amikor félénken közeledő rokonai hajbókolva, arcukon erőtlen mosollyal letérdeltek a lába elé, és apró ajándékokkal halmozták el. A pici csomagok egészen beborították édességeken edzett testét. Azért annyira nem volt nagy a halom ajándék, hogy Heri ne tudott volna kikukkantani mögüle akkor, ha ügyesen felállt a székre. Elégedetten nyugtázta, hogy a nagyobb ajándékok az előszobában várnak rá, mert szinte egyik sem fért be az ajtón.

Heri kegyesen bólintott, ahogyan a nagy uralkodók szoktak, majd laza kézmozdulattal jelezte mostoháinak és rosszarcú unokatesójának, hogy leléphetnek, mert videózni kíván.

Rokonai alázatos mosollyal, hajbókolva távoztak, pontosan úgy, ahogyan Heri megkívánta.

A fiút az elégedettség meleg érzete öntötte el. Arra gondolt, hogy lám, az évek óta folytatott kitartó nevelés végre eredményre vezetett. Itthon immár minden úgy megy, mint a karikacsapás, fegyelmezetten, tervszerűen, előre lefektetett elvek és szabályok szerint, nem pedig össze vissza, ad hoc alapon.

Amig a videón visszapörgette az elejére a filmet, addig a tévéhíradóban beszámoltak valami szökött rabról, aki igen veszélyes, többszörös gyilkos, fegyvernek látszó tárgy van nála, és állítólag Alkatrazból, a hírhedett börtönből szökött meg. Heri nem tulajdonított nagy jelentőséget az ügynek. Pedig ha tudta volna, hogy miféle szerepe lesz még ennek a fogolynak az ő kis életében, biztosan nem kezdett volna el ilyen nyugodtan filmet nézni.

De hát nem tudhatta, hogyan is tudhatta volna, hiszen nem volt jövőbelátó, csak rövidlátó, és amikor legközelebb eszébe jutott ez a pillanat, bizony megfordult a fejében, milyen jó is lett volna visszaforgatni az idő kerekét.

De hát erre senki nem volt képes, legalábbis a tudomány mai állása szerint nem.

Heri nem merengett feleslegesen ostobaságokon, inkább pozitív hangulatba lovallta magát. Hátradőlt a fotelben, a lábát pedig feltette az asztalra, ahol egy igen drága kínai váza állt

Egészen addig, amig Heri izgalmában, amikor megjelent a filmen az a gonosz fickó, az a hogyishívják, na, Tudodki, le nem verte.

De nem törődött vele, csak nézte tovább a filmet.

Fekália néni kiáltani akart, de még idejében befogta azt a nagy, nyitott száját.

Heri egy szigorú pillantással leintette.

Fekália néni szűkölni kezdett, mert megértette, hogy szörnyű dolgot művelt: megzavarta a műélvezetben minden idők legtehetségesebb varázslópalántáját, tulajdon unokaöccsét, a nagy Heri Kóklert, aki viszont végtelenül jó volt, s nem gyúlt benne a haragnak parányi szikrája sem. Fekália néni kihátrált Heri látómezejéből, majd pszichés feszültségét az útjába kerülő Dundy Nudlyn vezette le oly módon, hogy jó erősen megütlegelte és beparancsolta a gardróbjába, hogy ott heverésszen, ne pedig itt a lába alatt.

Szegény Fekália néni! Hiszen olyan nagyon sok dolga volt. Egész nap figyelnie kellett Heri Kóklernek minden apró rezdülését, teljesítenie egyszerű, hétköznapi kívánságait, etetnie, itatnia kellett, meleg étellel, friss gyümölcsökkel traktálni, hogy a kis árva megőrizhesse kiváló egészségi állapotát, valamint pszichofizikai egyensúlyát.

Amikor este lett, Heri felvonult a szobájába. Szép szavakkal üdvözölte kedvenc aranybaglyát, Ludwigot, aki a nagy zeneszerző, Ludwig von Mozart után kapta a nevét. Ludwig boldognak látszott. Mert az is volt. Heri kinyitotta  kalitkáját, utána meg az ablakot, így az aranybagoly kirepülhetett a meleg családi fészekből, hogy éjszakai életet élhessen.

Heri irígyelte kicsit. Ő ilyet még nem tehetett, mert kiskorú volt, szavazati joggal sem rendelkezett és nemi életet sem élhetett.

Pedig de szeretett volna.

Szavazni.

De amit nem lehetett még, azt nem lehetett. Nem volt mit tenni.

Heri a csillagokat nézte, amelyek nem látszottak a felhők mögött. Hermelinre gondolt, dús hajára, szemére, orrára, két fülére, sok szép fogára, amelyek már többször is előtűntek szép szájából, amelyben a nyelvét is tartotta, amikor kiabálni szokott, vagy málnaszörpöt vedelt és átlátszott az üvegpohár.

Miközben így ábrándozott, erotikus gondolatok zakatoltak a fejében és a nadrágjában, váratlanul nekiütközött a fejének egy aranybagoly.

– Ludwig, te állat! – hörögte Heri, amikor sikerült kipiszkálnia a bagoly fejét a fogai közül.

– Tejjeszen fak vaty? – kérdezte ingerülten, közben kis híján megfulladt a szájába került rengeteg bagolytollon.

De a repülő szervezet nem válaszolt.

Egy fél huhogás nem hagyta el a csőrét.

Amikor a lámpa alá tette a bagolytetemet, akkor látta, hogy ez nem is Ludwig.

Hanem egy másik bagoly. Méghozzá a Winworld család baglya, Syntax Error.

Heri nagy szemeket meresztett.

– Hogy kerülsz te ide? – kérdezte a döglött madártól, de az nem válaszolt.

Heri már éppen azon volt, hogy visszadobja az égboltra, hogy ne itt büdösödjön, hanem másutt, amikor a madár kinyitotta fél szemét, majd a másikat is.

– Te élsz? – kérdezte Heri feleslegesen.

A bagoly nem válaszolt, mert nem tudott beszélni.

Heri ekkor látta meg, hogy a bagoly hatalmas dobozt tart a lábai között.

Izgatottan kibontotta.

A bagoly visongott, mert látott már bontott csirkét, és nem akart hozzá hasonlítani.

Heri elnézést kért, majd a dobozt kezdte bontogatni.

Amikor kiderült, mit rejt a küldemény, Heri elmosolyodott.

Kilenc kiváló cimborája, a Ribizly kilences ikrek küldték neki az apró figyelmességet, abból az alkalomból, hogy a mai napon töltötte be a tizenharmadik vagy a tizenötödik évét.

Heri boldog volt. Arra gondolt, milyen piszok jó is volna most a haverjai között lenni, még inkább Hermelinen, vagy esetleg ott nyüzsögni a Rokforti Varázslókiképző Szagiskolában.

Heri felsóhajtott.

Elolvasta a mellékelt levelet.


Kedves Heri, te Kókler!


Nagyon hiányzol nekünk. Képzeld, atyánknak hat találatosa lett az ötös lottón. Nyertünk egy halom pénzt, amit már majdnem el is költöttünk. Mindenféle marhaságokat vettünk rajta, ruhákat, élelmiszereket, bútorokat, csupa olyan holmit, ami eddig nem nagyon volt otthon.

Nem fogod elhinni, de még utazgattunk is! Elrepültünk, és megnéztük a híres Gízai ferde piramist. Ott dolgozik a legidősebb nővérünk, Berger Kato, aki hieroglifákat talál ki, és antik szövegeket rajzol.


Heri a mozgó fényképre pillantott, és megállapította, hogy mozog. A képen egy erősen jobbra dőlő hatalmas piramis alól a menekülő Ribizly família tagjai integettek feléje. Közben valamit kiáltoztak is, de azt már nem értette, hogy mit, mert a hangjukat elnyomta a leomló száztonnás kövecskék apró moraja.

Heri visszatért a levélhez, amelynek még nem volt vége.


  Controlles kap majd egy új varázspálcát, mert a régi végleg felmondta a szolgálatot. Hamarosan kezdődik a tanév, de előtte kiruccanunk Landönbe, mert meg kell vásárolnunk néhány apróságot, ami még hiányzik a sulihoz.

Mi lenne, ha te is eljönnél, akár találkozhatnánk is, elmerenghetnénk a régi szép időkön, stírolhatnánk a csajokat meg miegymás?


Heri az ajándékot nézegette. Tovább olvasta levelet, hátha abból több is kiderül.

Heri, ez egy kézibizgográf, amely pittyegő hangjelzést ad akkor, ha valami sötét dolog fenyeget. Nagyon hasznos lehet egy olyan balhés srácnak, mint amilyen te is vagy. Ha legközelebb meg kell ölnöd Netuddkit, akkor előtte meghallod majd a vészjelet. Hátha így könnyebb lesz. Feltétlenül figyeld meg, hasonlítsd össze, és számolj be róla, hogy tényleg jó-e ez a kis izé. Ha oké a dolog, akkor mi is beruházunk egy ilyenbe, de addig persze nem akarunk feleslegesen kidobni fél fontot, mielőtt te frankón le nem teszteled a ketyerét.

Légy jó mindhalálig!

Melegen üdvözlünk!


Heri elvigyorodott.


  Menj már! Nem úgy gondoltuk! Mi is a csajokat szeretjük. Na jó, csak szeretnénk! De fel a fejjel, ami késik, nem múlik.


Heri az ajándékba kapott kézi bizgográfot betette a fiókba. Ekkor látta meg, hogy van még egy ajándék, amit Hermelin küldött neki. Dobogó szívvel bontogatta a csomagot.


Drága Heri!


Annyira hiányzol! Jó volna, ha itt lennél. A kézi arcmasszírozómban  kifogyóban az elem, éjszaka van, nem tudom mit teszek, ha végleg lemerül. Addig is amíg eldöntöm, küldök neked két ajándékot. Örülni fogsz nekik. Egyik a kedvenc bugyim, amit egy hete csak azért nem vettem le, hogy te intenzívebben érezhesd a finom Hermelin-illatomat. A másik egy seprű sepregető készlet, ami hasznos az olyan bajnokoknak, mint amilyen te is vagy. Már alig várom, hogy találkozzunk. Gyere, látogass meg, a szüleim nagyon felvilágosultak. Tegnap például elmagyarázták nekem, hogy nem csak az emberek, hanem az állatok is szoktak úgy csinálni, ahogy a növények nem tudnak, őket a rovarok porozzák be állítólag.


Ui.: Ha nem tudsz jönni, küldj legalább egy elemet.


Csókoltat:

Hermelin


Heri meglepettnek látszott, mert az is volt. Soha nem gondolta volna, hogy Hermelin is folyton arra gondol, amire ő. És tessék!  Ezek szerint az ő agyában is ugyanaz a gondolat zakatol folyton. Máskülönben hogyan találhatta volna ki, hogy minden álma egy seprű-sepergető készlet. Heri annyira örült, hogy teljesen el is felejtkezett arról, hogy elemet küldjön.


Volt még egy csomag, amit nagy barátja, Hibrid, az óriás küldött neki.


Szia Heri!


Már nagyon várom, hogy találkozzunk! Meglepetések készülődnek Rokfortban. Ezt a könyvet küldöm neked, de vigyázz vele, mert veszélyes. Kicsit harapós, de egyébként olyan, mint minden könyv, jó barát. Igaz ugyan, hogy tegnap engem is megharapott, nem sokkal azután, hogy halálra mart egy krokodilt, de már nem fáj a kezem. Csak a hiányát érzem egy kicsit. De a vajákos néni azt mondta, ebcsont beforr, a fantomfájdalmak is elmúlnak egyszer.

Heri óvatosan kinyitotta a csomagot, amiből egy zsebkönyv ugrott ki, készen arra, hogy Herire vesse magát. De a fiú fürgén félreugrott és megvárta, amig a könyv a falnak puffan, nagyot koppan, azután pedig elhallgat.

Gyorsan megkötözte a cipőfűzőjével, és bezárta az egyik fiókba. A címét azért még megnézte:

– Rémségek kézikönyve – motyogta fennhangon. Megcsóválta a fejét.

– Micsoda könyv! Kész őrület, hogy ilyeneket engednek megjelenni. Hiszen a vak is láthatja, hogy erkölcsromboló, veszélyes a kiskorú gyermekek személyiségfejlődésére, öszeborzolja a keresztény elveket, okkultizmusra csábít, hamis ideákat reklámoz, a boszorkányok és varázslók valótlan világát reklámozza, ezzel pedig jóvátehetetlen kárt okoz a jövő degenerációjának.

Volt a csomagban még egy levél, amit a Kínvallatás és Tanulmányi Osztályról küldtek.


  Tisztelt Kókler Úr!


Ne feledje, idén is lesz tanév! Jöjjön el, már  nagyon várjuk. Feltétlenül hozza magával a tandíjat. Ha nem tud eljönni, küldje el rózsaszín, belföldi postautalványon, vagy utalja át bankon keresztül. Mindegy, hogy hogyan, de küldjön pénzt. Vagy legalább egy kis élelmet, mert hamarosan éhen halunk. A szünidő végén már annyira csehül állunk, hogy kénytelenek vagyunk kölcsönkérni a templom egerétől.

Szeptember elsején indul az oktatás, a vonata pedig a szokott helyről a szokott időben. Le ne késse!

Örömmel közöljük továbbá, hogy a harmadikos tanulóknak lehetőségük nyílik arra, hogy ellátogassanak Drogfort Citybe, ahol szinte minden kapható, ami szem szájnak ingere. Ehhez szükséges szülői igazolás, akinek nincs szülője, annak a hozzátartozó engedélye is jó. Kérem, írassa alá eme dokumentet gyámjával. Mellékelten küldjük a beszerzendő könyvek listáját.


Üdvözly önt Kinyerma Meggenya professzor asszony

eská


ui.: Heri birthday to you, vagyis: Happy Kókler!


Heri levette a szemüvegét. Leheveredett nagy, ötszemélyes franciaágyára, ahol ki tudja, mit fog művelni a csajokkal, ha végre valahára nagykorú lesz, majd édesdeden elszunyókált.

Álmában Hermelinre gondolt.