Bolti ár: 1600 Ft
Kedvezményes ár: 1200Ft

Ízelítő a könyvből


A királynő meglehetősen idegesen méregette a fura kis fickót, aki nagymértékben emlékeztette őt Adolf Hitlerre, akit annak idején ki nem állhatott, mert folyton ordítozott, és legalább ugyanennyit bombázta Landönt.

– Üdvözlöm, felség! Rőfös Smirgli vagyok – mutatkozott be a kis ember, amikor fura bugyborékolást követően kilépett a királynő toalettjéből, levette csoromvizes keménykalapját, és mélyen meghajolt. Értetlenkedve figyelte, hogy a királynő miért kezd el váratlan felbukkanása miatt hisztérikusan sikoltozni.

– Maga kicsoda? – kérdezte a királynő holtsápadtan, halálra rémülten, amikor befejezte a sikoltozást, abbahagyta az ajtó hiábavaló rugdosását, a dörömbölést és az ajtókilincs értelmetlen rángatását, amelynek egyetlen eredménye az lett, hogy a kilincs leszakadt és a kezében maradt. A királynő idegrohamának legutolsó pillanatában az ajtónyitó szerkezetet a kis emberhez hajította. Ám az hihetetlen lélekjelenlétről tanúbizonyságot téve, szinte követhetetlen gyorsasággal előhúzta varázspálcáját, a repülő ajtókilincset szappanbuborékká változtatta, majd hanyag mozdulattal az ujjával kipukkasztotta.

A királynő lerogyott a földre, és a szívét markolászta. 

Rőfös Smirgli felsőbbrendűséget árasztó módon elvigyorodott, majd annyit mondott:

– Felség! Ne féljen, nem akarom bántani!

– Akkor mit akar tőlem? És kicsoda maga egyáltalán? Talán valami kísértet?

– Nem vagyok kísértet! Még nem! Rőfös Smirgli vagyok, a Mágja - és Rőzseügyi Valamint Vallásellenességi Mini Szter. 

– Szóval, maga szovjet kém, ugye? – sírdogálta a királynő. Látszott, a reménytelenség érzése lett rajta úrrá, mert már nem is akart elmenekülni, inkább csak egy ültő helyében resszketett.

– Dehogyis, felség! – tett elhárító mozdulatot a Mini Szter. – Csak ismételni tudnám, hogy én vagyok a Mágjaügyi Mini Szter.

– Biztosan hazudik, mert én ismerek minden minisztert. Alkotmányos királyság van ugyan, de azért még jól ismerem a kormány tagjait, hiszen minden héten együtt szoktunk gombfocizni.

– Nos, felség, én egy másik, nevezzük úgy, hogy egy párhuzamos, varázslóvilágból érkeztem. 

– És mit akar tőlem? – kérdezte a királynő, akin látszott, egy szavát sem hiszi Smirglinek. Még mindig halálra rémülten figyelte a férfit.

– Szeretném, ha a továbbiakban együttműködne velünk. Az országban nyugtalanító esetek történtek. Mint bizonyára értesült róla, a múlt hét végén leomlott a Tower Híd, ami bizonyos körökben igen nagy riadalmat okozott. A hét elején összedőlt a Big Bang, akarom mondani, a Big Ban. Bizony, ennek sem örültek az emberek. Három nappal ezelőtt ismeretlen tettesek ellopták a túristákkal teli Towert, ami közfelháborodást okozott. Japán, az állampolgárai révén leginkább érintett ország, jegyzékben tiltakozott, mivel az ország még soha nem veszített ekkora mennyiségű videó- és fotóeszközt. De a jegyzéket is ellopták útközben. Még szerencse, mert a jegyzéket senki nem tudta elolvasni, mert japánul írták. 

Két nappal ezelőtt a Temze visszafelé kezdett folyni, Skóciát pedig félig elárasztotta a tenger. A skótok kénytelenek felhúzott szoknyában tocsogni a hideg, sós vízben, ami máris forradalmi hangulatot okozott ezen a megszállt vidéken. 

De ami a legaggasztóbb, Madám Tüsző panoptikumában ma délelőtt ismeretlen tettesek felcserélték egymással a híres emberek fejét, emiatt a létesítményt be kellett zárni, mert a látogatók annyira röhögtek, hogy halálesettől kellett tartani.

– Minden eseményről tudok! Veszélybe került a Brikett Birodalom gazdasága – bólogatott a királynő. – Ha nem gyártanának alattvalóim annyi angol nyelv- és tankönyvet, akkor már ma összeomlana a gazdaság és éhinség törne ki.

– Nos, felség, én azért vagyok itt, hogy segítséget nyújtsak önöknek – mondta magabiztosan mosolyogva Smirgli. – Rendelkezésemre állnak olyan eszközök, amelyek segítségével képesek vagyunk megakadályozni az ilyen és ehhez hasonló borzalmak bekövetkeztét. 

– Komolyan? – kérdezte a királynő hitetlenkedve.

– Nem, csak viccelek – nevetgélt Smirgli. – Igazából semmit sem tehetünk, mert egy rendkívül veszélyes és gonosz varázsló, bizonyos Gigawatt Voltmárvolt - aki régebben Megawatt Voltmárvolt volt, ám hatalmának elképzelhetetlen mértékű megnövekedése után a nevét is megváltoztatta, de ez persze most mindegy –, híveivel, akiket Fekete Krumplinyomóknak nevez, mostanság sorozatos terrorakciókat hajt végre. 

- Ha semmit nem tehet ez ellen, akkor miért van itt uraságod? - kelt fel a földről a királynő. 

- Felség! Kötelességem önt tájékoztatni a történésekről. Ez nálunk benne foglaltatik a Megalkotmányban. Ha nem így tennék, kirúgnának.

- Értem - mondta szürke arccal a királynő, és idegesen pislogott. - Akkor mit tehetünk?

- Önök sajnos semmit, mert nem rendelkeznek varázserővel - mosolygott némileg lesajnálóan Smirgli. - Ellenben mi, magasan képzett varázslók azon leszünk, hogy mielőbb elfogjuk és törvény elé állítsuk ezt a gonosztevőt.

- Miért a vécéből jött ki? - kérdezte hirtelen a királynő. 

Smirgli kissé meglepődött, hogy miért csak most kérdezi ezt meg a királynő, de nem mutatta. Tudálékosan magyarázni kezdett.

- Azért, felség, mert téridő utazást hajtottam végre a Tom-por nevű varázs-segédanyag segítségével. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy tetszőlegesen közlekedhessünk a térben annélkül, hogy közben közlekedési eszközöket vennénk igénybe. A Tom-por nevű eszköz azonban úgy működik, hogy csak egy adott toalettből egy másik, megadott toalettbe lehet vele teleportálni. Kifejlesztői, az ősi varázslók, valamiért így alkották meg. Apró hiányosság ez, ami néha kellemetlenségbe is átcsaphat, ha tetszik érteni.

- Nem egészen - ismerte be a királynő.

- Burkoltan arra szerettem volna célozni, hogy néha a Tom-porral utazó egyén nem olyan szerencsés, mint én voltam felségeddel. Időnként előfordul, hogy a Tomporálás közben a varázsló éppen akkor érkezik az utazás előtt kiválasztott toalettbe, amikor a toalettet nem csak éppen felnyitja valaki, mint ahogy az a mi esetünkben is történt, hanem bizony az is előfordulhat, hogy a megérkező varázsló éppen akkor teleportál, amikor a tolaett gazdája éppen a munka dandárjánál tart. Balszerencsés esetben nagy trutyiba kerülhet a Tomporáló, amit leporolni nem, legfeljebb csak lemosni lehet. Kis dolog vagy nagy dolog, bizony néha nem árt a legrosszabbra felkészülni.

– Fúj! – mondta a királynő utálkozó arccal. 

– Igen, velem is előfordult már ilyesmi párszor – ismerte el a Mini Szter. – Bizony, mint mindennek, a Tomporálásnak is van bizonyos kockázata. 

– Ó, Röfi, hagyjuk már abba ezt a buta szerepjátékot – búgott fel élveteg hangon a királynő.

– Ó, Böbike, én is már alig bírok magammal – gerjedt be Smirgli. 

– Akkor gyere szivi, menjünk szobára! – lihegte a királynő. 

– Már alig várom, hogy láthassam az új játékszoftverjeidet! – hörögte Smirgli teljesen beindulva.

A királynő megragadta a Mini Szter nyakkendőjét, és magával vonszolta a szobájába.

– Autóverseny vagy repülős szimulátor? – kérdezte a királynő, miközben látszott rajta, hogy szinte alig bír magával..

– Igen, autóverseny, bébi! - nyögdécselte a Mini Szter, és csorogni kezdett a nyála, amikor a királynő avatott kis kacsóival bekapcsolta a számítógépet.