K. B. Rottring: Heri Kókler és az Epeköve (1. rész)

Heri Kókler úgy repült, mint egy madár. De sajnos úgy zuhant, mint egy kő. Amikor Szputnyik 2000-es típusú seprűje megbokrosodott, hiába nyomogatta a féket, és kapcsolt alacsonyabb sebességi fokozatba, semmi nem történt, csak zuhant lefelé, egyre gyorsabban és gyorsabban. Rémülten látta, hogy ő és az iskola oszlopcsarnoka egyre közelednek egymáshoz. Közvetlenül alatta nyerítve menekült a bűvös erejű egyfarkú, tudományos nevén monofarkincusz. Ludvig, az aranybagoly,

szárnyával takarta el vak szemét, hogy ne lássa Heri életének utolsó, de legizgalmasabb pillanatát, amikor nem nyílik ki a fel nem pumpált légzsák és az otthon felejtett ejtőernyő. A ketrecben tartott Í. Tí, a magánkívüli pedig a kecskeszakállas Darts Vader maszkra támaszkodva világító középső ujjával jelezte, a repülés jó volt, csak a földetérés sikeredett koppanósra.

K. B. Rottring: Heri Kókler és a Mormon Kannája (2. rész)

Booáááá, a csörgőkígyó sziszegve kúszott elő nagyon titkos rejtekhelyéről, hogy végezzen kiskorú áldozataival. Amikor Heri Kókler meglátta, egy pillanatra azt hitte, eljött a vég. De nem az jött! A terem buráját átszakítva zuhanórepülésben közeledett a hétköznapi tyúknak álcázott, bűvös erejű toalettkacsa, aki bizonyítottan képes volt arra, hogy a legnagyobb trutyiból is bárkit kimentsen. A nyakában pedig ott fityegett a mágikus erejű szakrális kegytárgy, a Mormon Kannája, amelyben az élet pí-vize lötyögött.

K. B. Rottring: Heri Kókler és az Alkatrazi Fogoly (3. rész)

Szado Mazsi, a genetikailag módosított repülő szerencsemalac úgy süvített keresztül a látóhatáron, hogy öröm volt nézni. Testékszerei metálfénnyel ragyogtak az éjszakában, hatalmas szárnyai propellerként verve gerjesztették a felhajtóerőt. Intelligens arcán elégedett vigyor ült, fogai között négylevelű lóherét tartott, hogy mindig szerencséje legyen. Black Jack, a hírhedett szerencsejátékos és ártatlan tömeggyilkos éppen cellájában várta a halált. De nem ölébe tett kézzel! Fűrészével, amelyet műanyag

ivópoharából alakított át ügyes kézzel, éppen a rácsokat rongálta. Black Jack arca felderült, amikor meglátta Heri Kóklert és a mögötte kapaszkodó Hermelint. Eldobta a francba a maga csinálta eszközt, és kimászott a rácsok közötti résen.
- Gyíííí - üvöltötte Heri boldogan, és hagyta, hogy Hibrid malackája felszálljon velük az égbe, a csillagok közé, ahol már bottal üthették a nyomukat.

K. B. Rottring: Heri Kókler és a Bűz Serlege (4. rész)

Ő volt az, Heri Kókler, korunk hőse, a világ többszörös megmentője. Ruházata átlagosnak tűnt, haja ápoltnak látszott, de amit a kezében tartott, az bizony nem volt más, mint a Bűz Serlege. A semmi máshoz nem hasonlítható, nagy köcsög oldalát sárkányfogakkal verték ki készítôi, az ősi mesterek. Az edényben biogáz illatú, mérgező folyadék lötyögött, a halálos vegyületre az edényre erősített aprócska halálfej figyelmeztetett. De hiába! Mert a Bűz Serlegéből Dolby, a Monó Manó egyik keze nyúlt ki

segélykérően. Heri nem tehetett semmit, mert csak két keze volt. A Bűz Serlegéből kipárolgó erős aromáktól szédülni kezdett. Tekintete most a folyadékra tévedt, amely felbugyogott, mint egy gejzír. Az edény aljáról a varázspálcája mellé felemelkedett a tojása. Piros volt és repedt! Miközben Heri fájdalmasan felordított, arra gondolt, micsoda ostobaság volt annyit ütögetni, feszegetni, inkább a zacskóban kellett volna hagynia a másik mellett. A műhorizonton alábukó Nap előtt, nem tudni miért, a csodatévő erejű egyfarkú vontatta automobil száguldott keresztül. A mit sem sejtő Heri Kókler háta mögött, a sövény túloldalán, rettenetes rémalak emelkedett fel, hogy végre elvegye tőle azt ami az övé.

K. B. Rottring: Heri Kókler és a Vámpírok Bálja (5. rész)

Heri Kókler futott, mint az állat.
A sötét égen villám hasított keresztül, és belevágott Drakula gróf várának hagymakupolájába. Az aranysárga korongú telihold előtt denevérek repültek víjjogva. Heri Kókler felkiáltott. Tekintete heveny aggodalomról tanúskodott, ifjonti szívét pedig agytépő rémület marcangolta, mert rádöbbent, hogy itt a vég. Most már biztos volt benne, Drakula véresen komolyan gondolja, hogy vérét vegye. Pedig igazán mindent megpróbált, de be kellett látnia, hogy sem a

nyakában zizegő fokhagymafűzér, sem pedig az út mentén keresztbe rakott gyufaszálak nem szolgáltak megfelelő védelemmel a szörnyeteg ellen. Drakula a fejébe állított kisbalta ellenére is bőszen loholt utána, hatalmas vámpírfogain megcsillantak az alvadt vérlemezkék. Kezében óriási fecskendőt markolt, amellyel biztosan nem arra készült, hogy beoltsa korunk hősét tetanusz ellen. Ugyanabban a pillanatban, amikor Ampulla, a vérszopó denevér üldözni kezdte Ludvigot, a kitömött aranybaglyot, hogy levadássza vacsorára, Heri végső kétségbeesésében, gyengélkedő varázspálcájának utolsó szikrájával meggyújtotta a rőzsegyűjtő anyókától kapott csodafegyver kanócát. Majd ahogyan a használati utasításban olvasta, határozott mozdulattal a háta mögé hajította, és feszülten várta a hatást.

K. B. Rottring: Heri Kókler és a Fáraó Átka (7. rész)

Heri Kókler, a világ többszörös megmentője, minden erejét megfeszítve rángatta a pórázt, amelynek az egyik végén a fenevad, a másik végén pedig ő morgott. Arca eltorzult, szemüvege elkerekedett, a homlokára kötözött villám alakú sebhely pedig lüktetni kezdett a viszkető fájdalomtól, mert a nem mindennapi melegben tett erőfeszítéstől megizzadt és teljesen bepállott a bőre. A lánc végén a mágikus teremtmény, a Szfingsz vergődött. Kőkemény ellenfél volt, fogatlan szájával még mindig vadul harapta

a csalétekül felkínált gumicsontot. A díszletként szolgáló piramisok fölött sivatagi vihar tombolt, amely döbbenetes gyorsasággal közeledett. Heri Kókler begyakorolt mozdulattal megdörzsölte a kezében tartott Szent Ebonitrudat, hogy delejes erejű mágiát gyakoroljon erre a makacs vadállatra. Érezte, hogy nincs sok ideje. Tudta, néhány oldalon belül meg kell szereznie a Fáraó Átkát, különben megint vége lesz a világnak.

K.B. Rottring: Heri Kókler és a Stonehenge Titka (8. rész)

"Heri Kókler tudta, a futás nem szégyen, de hasznos. Miközben lélekszakadva menekült, izé... tervszerűen visszavonult, speciális, világmegmentéskor használatos ruhájába belekapott a menetszél. A haja a levegőben vibráló rengeteg elektromosságtól égnek állt, a lelkébe félelem mart, a szíve a torkában dobogott, és igen, az emésztése sem volt teljesen rendben. Amikor az ősi kőoszlopok hatalmas robajjal elkezdtek összedőlni, Heri Kókler óriási lendülettel átugrotta Gigawatt Voltmárvolt káromkodó kezét, és

futott, amerre rövidlátott. Ludvig, az aranybagoly, erős karmaiban máris hozta utána a Szt. Ebonitrudat, amelyet korunk hőse totálkárt szenvedett varázspálcája helyett forgatott. De a legjava még csak most következett!"

K.B. Rottring: Heri Kókler és a Pokol Kapuja (9. rész)

"A Pokol tüze úgy égett, olyan forrón lángolt, hogy Heri Kókler azt hitte, mindjárt leég a bőre, a haja megolvad, ragasztott sebhelye meg elpárolog a homlokáról. Monogramos izompólójában lötyögő vajkemény testét megfeszítette, hernyótalpas cipőjének sarkát a homokba süllyesztette, a hátát pedig nekivetette az előzetesen gondosan beszegezett, leláncolt és belakatolt nyílászárónak. Ám ebben a pillanatban észrevette, hogy az Alvilág Ura, kampós végű farkával, rafinált módon el akarja tulajdonítani tőle a minden zárat

nyitó, éppen ezért csodatévő erővel rendelkező Moszkvics­slusszkulcsot, amely a nagy izgalmak közepette valahogyan a földre esett. Heri szeme rémülten kidülledt, mint egy kőkeményre pumpált békának. A Kapu tetején, a két hatalmas tartóoszlopon, gonosz vigyorral világított a két mindent látó őrszem, mintha csak annak örültek volna, hogy korunk hősének ezúttal nincs semmi esélye. De Heri Kókler nem adta fel, mert tudta jól, hogy minden nagy kapu mellett szokott lenni egy kis kapu is..."

K.B. Rottring: Heri Kókler és a Telivér Herceg (10. rész.)

Krampusz Dupladurr, a Rokforti Varázs Ló és Banyaelőállító Szagiskola igazgatója tűzbe teszi a kezét, de nagyon megégeti magát. Amikor megkezdődik a tanév, minden fiú észreveszi, hogy Hermelin mellesleg nagyon megváltozott és megnőtt a nyáron. Heri Kókler a penitencia órák után a Slukk Klubba jár, de nem sejti még, hogy mire jó a Hókuszpókusz. Ki tudja, mindeközben miben mesterkedik Rágó Máyfolt a Szűkös Szobában. A Talponállóban feldereng a Telivér Herceg fantomképe, Cotton professzor pedig akcióba lép.

A fergeteges paródia-sorozat legújabb, zseniális poénokkal teletűzdelt része, amely méltán az irodalmi Összkár-díj várományosa, minden eddiginél több röhögésre ingerli és garantáltan jókedvre deríti a a kedves olvasót.
Keresd a könyvesboltokban, vagy rendeld meg kedvezményes áron közvetlenül a kiadótól.

K.B. Rottring: Heri Kókler és a Hat Tyúk Tava (11. rész.)


Itt az új szenzáció, az irodalmi Összkár-díj örök várományos műve, a Heri Kókler és a Hat Tyúk Tava című paródia, a rekeszizmok megfeszítője, a humor csimborasszója és még sorolhatnánk! Régóta vártuk, de érdemes volt! Tréfa, móka, kacagás és féktelen jókedv, megállíthatatlan röhögés vár rád is, ha ezt megrendeled.

A Heri Kókler és a Hat Tyúk Tava a vidám sorozat legújabb része, a nagy sikerű Telivér Herceg folytatása. Fergeteges paródia, amelyen te is kultúrált körülmények közepette röhögheted magad betegre.

K.B. Rottring: Heri Kókler és a Elf rémálma (12. rész.)

Cvölf az elf, aki a legnagyobb Heri Kókler rajongó volt a világon, rémisztően horkolt, az üvegablakok zsírpapír ablakbetétjei csak úgy rezegtek bele, miközben a ház lakója rémeket álmodott. A falon függő, szolíd aranykeretbe foglalt könyvborítók, a Heri Kókleres rajongói papucs, a csakis H.K. fanok számára gyártott söröskrigli és a hozzá ajándékba járó, szintén csakis elvakult rajongók számára megalkotott, most éppen az ágy alatt pihenő, de éjszakai bevetésre váró speciális toalettpapír és bili, valamint az ágy végében leterített feliratos törölköző is vele aludt. Ám Cvölf hirtelen kinyitotta a szemét, mert azt álmodta, valaki jár a szobájában.

Kis híján felkiáltott rémületében!
Az ágya mellett ugyanis ott lebegett Heri Kókler, akár egy jelenés. Döbbenete csak fokozódott, amikor tudatosult benne, hogy Heri Kókler köpönyegbe és csuklyába burkolt fantomképe nem a földön áll, hanem a levegőben lebeg. Cvölf hátán jeges veríték csordogált végig, homlokát kiverte a víz, szeme elkerekedett, szája szólásra nyílt, de hiába, hegyes füle pedig égnek állt, mint amit megdelejeztek. Heri Kókler szelleme ekkor megigazította a fején lévő csuklyát, majd miután kezét könyörögve összekulcsolta maga előtt, elhaló hangon beszélni kezdett hozzá: Kérlek, segíts! Te vagy az utolsó reményünk!..

K.B. Rottring: Heri Kókler és a Horror Háza (13. rész.)

A baljóslatú, sötét ég démoni árnyként telepedett a fekete erdô elôtt magasodó hatalmas épületre. A Horror Házának legmagasabb pontján, a hosszú zászló mellett, a tetô nélküli torony tetején terpeszkedô teremtmény, a pokolból ideszabadult apró kis szárnyas vízköpô, összegörnyedve hányta a vizet. A rémisztô kastély másik, átellenes oldalán, a baloldali épületszárny tornyán, ebben a pillanatban érces hangján kukorékolni kezdett a mozgásérzékelôvel ellátott döglött szélkakas.

Riasztó volt!

A bejárat mellett két élô szobor tartotta az erkélyeket. Most mindketten a váratlanul megjelenô fiúra vetették meglepett pillantásukat.

Heri Kókler úgy menekült, hogy azt tanítani lehetett volna.

Teljes átéléssel és minden erejét beleadva. A lépcsôn gonoszul elhelyezett és a sötétben alig látható gereblyék minden alkalommal úgy fejbe verték, mint kômuvest a hatodik féldeci, de ez a semmiség nem tántorította el korunk hôsét, a világ többszörös megmentôjét attól, hogy kereket oldjon. Már éppen elhagyta a motorosfurész alakúra vágott sövénynövény vonalát, amikor a pokoli gyorsasággal utánanyúló démoni kéz elkapta a nyakát. Heri szemüvege elkerekedett, a hátát és a nadrágját is kiverte a víz. Rémületében elejtette a jobb kezében szorongatott Szt. Ebonitrudat, amit varázspálcaként használt. De ami még ennél is nagyobb baj volt, hogy a baljában szorongatott helyzet kulcsa is kezdett kicsúszni a kezébôl. E nélkül viszont semmi esélye sem volt!

Heri kétségbeesetten küzdött, de a rettentô vasmarok nem eresztette. Hiába is tiltakozott, a szörnykéz végül úgy berántotta, mint gazdasszony szokta a levest. Heri kába agyán még átfutott a negítív gondolat, hogy most aztán vége lesz neki is, mint a botnak.

De életében nem tévedett még ekkorát!

A fergeteges humorú, óriási sikeru, eddig több mint kétszázezer példányban eladott paródia-sorozat legújabb kötetete, a Heri Kókler és az elf rémálma folytatása, minden eddiginél több kalandot, izgalmat, rengeteg nevetést és felhôtlen szórakozást tartogat számodra.

K.B. Rottring: Heri Kókler és a Halál Derelyéje (14. rész.)


Heri Kókler ránézett az órájára, amelyen bonyolult szimbólumok, napocska, sötét felhők, kék ég és villámok mutatták az időt. A számlapon ebben a pillanatban világítani kezdett a napocska. Az ifjú varázslópalánta ebből rögtön tudta, hogy itt az idő. Villámsebesen magára kapta az álöltözetet, a parókát, a pincér ruhát, a lakkcipőt. Megnézte magát a tükörben, de meg kellett állapítania, hogy bizony szörnyen fest. Magában pozitív gondolatokkal igyekezett ellensúlyozni az iménti tényt.

– Lehet, hogy szörnyen festek, de klasszul énekelek, szépen írok és jól szavalok – motyogta.

Hermelin intett a szemével Herinek, ami borzasztó látvány volt, ha ebbe a dologba jobban belegondolunk.

– Indulj, Heri! – mondta kis Genny, és bíztatóan rámosolygott Herire.

Heri ideges volt, mert tudta, hogy a mostani fellépésén elég sok múlik. Az életük, mások élete, a Föld jövője és a Világmindenség sorsa. A pálmafák árnyékában, a napsütötte mediterrán teraszon, ott bagózott pihe-puha párnákkal kibélelt speciális napágyán, fekete fürdőköpenykéjében,

amelyet máskor csak vérfürdők alkalmával szokott viselni, a Halál. Már csak Herire és a Halál Derelyéjére várt. Dundy Nudly.

K.B. Rottring: Heri Kókler és a Főnök Érdemrendje (6. rész)

Heri kókler kopogás nélkül nyitott a titkos helyiségbe. A levegő tele volt elektronosssággal, a mennyezeten pedig villámok cikáztak, amelyek delejes fénnyel világították meg a metálkékre fényezett falakat. Heri megborzongott, mint a lékbe pottyant eszkimó. Eszébe jutottak Krampusz Dupladurr professzor szavai. "Fiam, most jól figyelj rám, mert csak egyszer fogom értelmesen elmondani. Már öt éve beszélnek kellett volna róla, de valahogy soha nem sikerült összeszednem a gondolataimat. Tudod néha

nem jutnak már eszembe úgy a dolgok, mint régebben. De mit is akartál nekem mondani, fiam?"
Heri atonnal tudta, hogy jó helyen jár. Amit látott, attól elállt a szava járása. Miközben hóna alá kapta kisebb sérüléseket szenvedett varázspálcáját, közelebb hajolt, hogy rövidlátásával még jobban szemügyre vehesse az áhított objektumot. Mit sem törődve a csalétekül kihelyezett robotegérrel és a romlott sajttal, a főnök hátulnézeti önarcképével, a furfangosan időzített varázsgyertyával, és azzal, hogy hidrogénszőke haja lassan az égnek áll, tekintetét egyenesen oda vetette az orra elé. Mert a falra szegezve ott ragyogott előtte a delejes mágiával áthatott, csodatevő erejű szakrális tárgy, a Főnök érdemrendje, amelyet már annyi, de annyi oldalon keresztül keresett...

Könyveink kizárólag utánvétellel rendelhetőek, 1990 Ft/db + utánvételi díj áron. (A teljes postaköltséget, tehát az elküldés és az utánvétel költségét is a megrendelő fizeti.)  Megrendelésmailto:excalibur.rendeles@gmail.com?subject=Megrendel%C3%A9s%20-%20www.excaliburkonyvek.hurendeles.htmlshapeimage_2_link_0

K.B. Rottring: Heri Kókler és a sárkány tojása (15. rész.)


A vörös sárkány kétségkívül mutáns lehetett. Ugyanis nem volt hét feje, még áfával együtt sem. Hát még anélkül!

Heri tudta, hogy háttal nem kezdünk mondatot. Ezért nem is nézte tovább a ronda sárkányt, sem az elejét, sem pedig a hátát, hanem sarkon fordult és rohant, ahogy a lába bírta. A sárkány azonban úgy gondolta, hogy Heri Kóklert, a világ legpimaszabb, piti kis tolvaját itt és most meg fogja pörkölni rettentő büdös és legalább ennyire tűzforró leheletével. Kitátott pofával, ragadozó kéztartással utána iramodott, hogy menten ízekre szedje és felfalja.

A bátor varázslópalánta fejvesztett menekülés közben megsuhogtatta kezében a varázspálca helyett forgatott Szent Ebonitrudat, és a magát ragadozó hangulatba hergelő sárkányra küldött egy olyan spéci villámokkal felturbózott mini viharfelhőt, amilyet a szörnyeteg ezelőtt még sohasem látott.

Heri egérutat nyert, de csatát még nem. Az elektromos sokkhatásból igen gyorsan felépülő sárkány ugyanis ismét üldözni kezdte. És a baj ezúttal sem járt egyedül! A kezében szorongatott tojás tovább repedezett, váratlanul lepottyant a teteje, a lyukon pedig egy koraszülött sárkánybébi dugta ki zöld színű kobakját. De nem csak kidugta, hanem még mást is csinált. Olyan váratlanul nyalta képen a legnagyobb szeretettel Herit, mint amilyen boldog áhítattal azt mondta neki:

– Mama!